Divus'

- Adam -  5 perc sem telt azóta mióta a doki közölte velem az eredményt, miszerint alig van pár  hónapom hátra. Nem féltem inkább szomorúságot éreztem. Nem azért mert kevés ideig élhetek, hanem mert tudom, hogy a barátaimmal nem leszek képes ezt előre közölni, így marad majd a " hirtelen rejtélyes okokból meghalt srác " jelző rajtam. Túlságosan is gyáva voltam és persze nem kértem a sok szánalomból sem amit azután kapnék tőlük miután megtudnák az igazságot.  - A hozzátartóit viszont értesítenünk kell. - fordult felém az orvos. - Az nehéz lesz. - szólaltam meg rideg hangon.  - Ezt, hogy érti? - néz rám kikerekedett szemekkel.  - Már senkim sem él, egyedül lakom. - vontam vállat.  - Testvérei sincsenek? - kérdezi reményekkel teli hangon.  - De, New Orleans-ban  van egy nővérem. - sóhajtottam fel.  - Értem, akkor megpróbáljuk elérni, addig helyezze magát kényelemben, kér esetleg egy pohár vizet? - kérdezi az orvos.  - Nem kösz. - nevetek fel kíno